allatbaratportal - G-Portál

Nyuszóka

Az első kutyusom Nyuszó, imádta a sült krumplit. Amikor a fiam hozta, már a zacskó zörgését megismerte és izgatottan ugrált körülötte. Tettünk a tálkájába egy adag krumplit, megnézte, majd szaladt hozzánk és tőlünk is kérte a krumpliját.

Nagyon mókás volt, ahogy az a kis kutyus (ő is csivi volt), szájában a hosszú krumplival szaladt a kosarába, mert az ilyen csemegét ott ette meg. Miután már nem kapott tőlünk többet, ment a saját táljához és onnan is megette az adagját.
Kis ravasz volt, mert ami a tálban volt arról tudta, hogy már biztos az övé, ezért előbb még tőlünk is elkérte a részét.

Pici és okos!

Arany már tudja, hogy milyen útvonalon közlekedek a lakásban. Általában a konyha-erkély, fürdőszoba-erkély az utam. Ő vagy a lábam mellett jön, vagy előttem megy egy-két lépéssel.

Valamelyik délelőtt kávézni indultam az erkélyre. Arany magabiztosan, lendületesen elindult kifelé, mert tudja, hogy ha jó az idő, a kávémat az erkélyen fogyasztom el. Én meg elbújtam és figyeltem, hogy mit csinál. Kiért - nem voltam sehol. Hátranézett tanácstalanul, majd rohant a konyhába, fürdőszobába, újra ki az erkélyre. A mozgásán látszott, hogy nagyon izgatott, mert ilyen még nem volt, hogy eltűnik a gazdi. Ekkor előléptem, mert úgy megsajnáltam a tanácstalanságáért. Úgy örült nekem, mint amikor a munkából érkezem meg.

Többet nem teszek ilyet, Arany nem szeret bújócskázni.

Megbántottuk Aranyt

Tegnap Aranyom megkapta az éves szokásos szurikat (veszettség, kombinált). A dokibácsinank örült, mint mindenkinek. Õ felemelte, simogatta, még puszit is adott neki. Tetszik neki Arany, mert olyan kedves és picurka. A doki egy óriás, kezében elvész a kutyám.

Miután megszeretgette, barátkoztak, átvettem, és a karomban tartva vártuk a szurit. Arany egy hős, meg se nyikkant, nem ficánkolt, csak a legvégén egy kicsit, de nem igazán tetszett neki ez a dolog. Az orvos elmasszírozta a szérumot, majd letettem Aranyt. Ő hátat fordított nekünk, szép lassan bement a kosarába, leült és nézett rettentő szemrehányóan - ilyet tenni vele. Hívtam, nem jött, csak nézett. Odamentem simogattam, elfordult (a fejét oly elegánsan tudja elfordítani, mint egy született hercegnő). Még a farkát se csóválta. Az orvos elment, de Arany még mindig a kosarában volt és ült - nem feküdt le csak ült. Nagyon megbántottuk őt.
Szerencsére nála nem tart sokáig a duzzogás, mert egy kis idő elteltével odajött hozzám és nagylelkűen hagyta, hogy kiengeszteljem.

Arany nem osztozik

Dömpi a fiamék kutyája, és Arany nagyon jól megértik egymást. Ha a gyerekek jönnek hozzám, mindig hozzák öt is. Rohangálnak, játszanak, nagyon örülnek egymásnak. A két kutya soha nem veszekszik, egy tálból esznek, egyszóval semmi gond a két kutyával. Amin Arany nem osztozik az én vagyok.

Ültem, ölemben Arany, mellettem Dömpi. Simogattam mind a két kutyát, hiszen két kezem van. Arany ezt nem tűrhette, kis mancsával nyúlt a másik kutyát simogató kezem felé, és húzta magához. Kitartóan próbálkozott, és amikor látta, hogy nem sikerült neki mind a két kezem megszerezni, leugrott az ölemből és elkezdett játszani Dömpivel. Megoldotta a problémáját, elhívta Dömpit játszani, hogy ne tudjam simogatni. Innen lehet az „irigy kutya” kifejezés. Az én szeretetem csak az övé, senki másé nem lehet.

Arany számolni is tud

Nem olyan régen kiderült, hogy Arany számolni is tud. Ha a fiamék jönnek hozzám mindig négyen Papa, Mama, Baba és Dömpi, Arany ilyenkor mindenkit körbeugrál, üdvözöl, jó házigazda módjára, és természetesen begyűjti a simogatásokat.

Valamelyik nap a fiam egyedül jött. Arannyal együtt ajtót nyitottunk. Mint mindig, boldogan körbe ugrálta, majd odaszaladt az ajtóhoz, kinézett a folyosóra, és várta a többieket. Láttam rajta, hogy tanácstalan, néz kifelé, majd rám, mintha kérdezné: és a többiek hol vannak? Gyere be, - hívtam - majd máskor jönnek.

Sztorik