|
Sziasztok állatbarátok!
Nagyon örülök, hogy ellátogattatok az oldalammra! Ez az oldal az állatokért és szerető gazdiakért jött létre. Szeretném, ha nem csak a gazdik lelnék örömüket az állattartásban, hanem az állatok is elmondhatnák magukról, hogy szerető, és gondoskodó gazdiaik vannak, akik mindent megtesznek azért, hogy kedvenceik jól érezzék magukat.
Kis hiányosságomnak is hangot kell, hogy adjak, miszerint én csak nagyon rövid ideig tapasztalhattam meg a cicatartás örömét, ezért kérem, hogy a nálam többer tudó cicások küldjék el a hu.g@citromail.hu e-mail címre aranyos történeteiket, hasznos tapasztalataikat, hogy azt feltehessem az oldalra, és megoszthassam másokkal is. Kérlek írjátok alá a küldeményt, hogy a lap olvasói, és én is megtudjam, kinek köszönhető az információ!
Továbbá kedvenceitek képét ugyancsak küldjétek el a fenti címre, + kérlek lássátok el azt az állat nevével, és a Ti nevetekkel is, hogy az is megjelenhessen a honlapon!
Jó böngészést kíván az oldal szerkesztője:
Orsi
| |
|
Az állatok szeretetbankok, szeretetet adsz nekik,és ha szükséged lesz rá, sokszorosan adják vissza.
| |
|
|
|
Sztorik
Vera, Gitta 2006.09.05. 20:05
Ez a cikk nem az én szerzeményem. Nagyon köszönjük Verának, és Gittának!
Nyuszóka
Az első kutyusom Nyuszó, imádta a sült krumplit. Amikor a fiam hozta, már a zacskó zörgését megismerte és izgatottan ugrált körülötte. Tettünk a tálkájába egy adag krumplit, megnézte, majd szaladt hozzánk és tőlünk is kérte a krumpliját.
Nagyon mókás volt, ahogy az a kis kutyus (ő is csivi volt), szájában a hosszú krumplival szaladt a kosarába, mert az ilyen csemegét ott ette meg. Miután már nem kapott tőlünk többet, ment a saját táljához és onnan is megette az adagját. Kis ravasz volt, mert ami a tálban volt arról tudta, hogy már biztos az övé, ezért előbb még tőlünk is elkérte a részét.
Pici és okos!
Arany már tudja, hogy milyen útvonalon közlekedek a lakásban. Általában a konyha-erkély, fürdőszoba-erkély az utam. Ő vagy a lábam mellett jön, vagy előttem megy egy-két lépéssel.
Valamelyik délelőtt kávézni indultam az erkélyre. Arany magabiztosan, lendületesen elindult kifelé, mert tudja, hogy ha jó az idő, a kávémat az erkélyen fogyasztom el. Én meg elbújtam és figyeltem, hogy mit csinál. Kiért - nem voltam sehol. Hátranézett tanácstalanul, majd rohant a konyhába, fürdőszobába, újra ki az erkélyre. A mozgásán látszott, hogy nagyon izgatott, mert ilyen még nem volt, hogy eltűnik a gazdi. Ekkor előléptem, mert úgy megsajnáltam a tanácstalanságáért. Úgy örült nekem, mint amikor a munkából érkezem meg.
Többet nem teszek ilyet, Arany nem szeret bújócskázni.
Megbántottuk Aranyt
Tegnap Aranyom megkapta az éves szokásos szurikat (veszettség, kombinált). A dokibácsinank örült, mint mindenkinek. Õ felemelte, simogatta, még puszit is adott neki. Tetszik neki Arany, mert olyan kedves és picurka. A doki egy óriás, kezében elvész a kutyám.
Miután megszeretgette, barátkoztak, átvettem, és a karomban tartva vártuk a szurit. Arany egy hős, meg se nyikkant, nem ficánkolt, csak a legvégén egy kicsit, de nem igazán tetszett neki ez a dolog. Az orvos elmasszírozta a szérumot, majd letettem Aranyt. Ő hátat fordított nekünk, szép lassan bement a kosarába, leült és nézett rettentő szemrehányóan - ilyet tenni vele. Hívtam, nem jött, csak nézett. Odamentem simogattam, elfordult (a fejét oly elegánsan tudja elfordítani, mint egy született hercegnő). Még a farkát se csóválta. Az orvos elment, de Arany még mindig a kosarában volt és ült - nem feküdt le csak ült. Nagyon megbántottuk őt. Szerencsére nála nem tart sokáig a duzzogás, mert egy kis idő elteltével odajött hozzám és nagylelkűen hagyta, hogy kiengeszteljem.
Arany nem osztozik
Dömpi a fiamék kutyája, és Arany nagyon jól megértik egymást. Ha a gyerekek jönnek hozzám, mindig hozzák öt is. Rohangálnak, játszanak, nagyon örülnek egymásnak. A két kutya soha nem veszekszik, egy tálból esznek, egyszóval semmi gond a két kutyával. Amin Arany nem osztozik az én vagyok.
Ültem, ölemben Arany, mellettem Dömpi. Simogattam mind a két kutyát, hiszen két kezem van. Arany ezt nem tűrhette, kis mancsával nyúlt a másik kutyát simogató kezem felé, és húzta magához. Kitartóan próbálkozott, és amikor látta, hogy nem sikerült neki mind a két kezem megszerezni, leugrott az ölemből és elkezdett játszani Dömpivel. Megoldotta a problémáját, elhívta Dömpit játszani, hogy ne tudjam simogatni. Innen lehet az „irigy kutya” kifejezés. Az én szeretetem csak az övé, senki másé nem lehet.
Arany számolni is tud
Nem olyan régen kiderült, hogy Arany számolni is tud. Ha a fiamék jönnek hozzám mindig négyen Papa, Mama, Baba és Dömpi, Arany ilyenkor mindenkit körbeugrál, üdvözöl, jó házigazda módjára, és természetesen begyűjti a simogatásokat.
Valamelyik nap a fiam egyedül jött. Arannyal együtt ajtót nyitottunk. Mint mindig, boldogan körbe ugrálta, majd odaszaladt az ajtóhoz, kinézett a folyosóra, és várta a többieket. Láttam rajta, hogy tanácstalan, néz kifelé, majd rám, mintha kérdezné: és a többiek hol vannak? Gyere be, - hívtam - majd máskor jönnek.
|
|
| |
|
|
|
|
Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. | | |
Re: Állattörténetek 2. (Pontok: 1) Szerző: Gitka_61 Ideje: November 12, szombat, 19:25:05 (Adatok | Üzenet küldése | Napló) |
Kedves Vera! Ezek nagyon édes történetek. Szinte látom amint az a kis maszat él és mozog. Ahogy leírod... olyan mint ha ott lennék és átélném ezeket a történéseket. Persze biztosan azért is lehet ez mert nekünk is van kutyusunk, és az ilyen megmosdulásokat már mi is tapasztaltuk.
Nagyon aranyosak a történeteid. Megmosolyogtattak. Ezt köszönöm neked! Gitta |
| |
Re: Állattörténetek 2. (Pontok: 1) Szerző: andi45 Ideje: November 14, hétfő, 11:18:54 (Adatok | Üzenet küldése) http://www.anditarskereso.hu |
Kedves Vera! Nagyon aranyos kis történeteid vannak Aranyról és köszönjük, hogy megosztottad velünk. Valóban élethúen írod le, szinte maga előtt látja az ember. (Azonban, ha megengedsz egy baráti jó tanácsot egy kutyástól: ezt a sültkrumpli dolgot, kérlek, beszéld meg az állatorvossal.) Szép, derús napot szereztél aranyos történeteiddel és izgatottan várom a folytatást. |
| |
Re: Állattörténetek 2. (Pontok: 1) Szerző: Gitka_61 Ideje: November 18, péntek, 20:27:02 (Adatok | Üzenet küldése | Napló) |
Sziasztok! Igazat adok Andinak, abban.hogy egy dolog gazdinak lenni. Jó gazdinak, és egy másik dolog, hogy valaki gyönyörűen meg is tudja írni az átélt közös élményeket. Mint tudjátok nekem is van kutyusom, de igazából még nem ihletett meg. De ami késik, az nem múlik. Ki tudja! Egyszer talán ő lesz a múzsám. Igaz, ahogy így írom a sorokat, eszembe jutott egy sztori, amiből majdnem lett egy vers. Még nem tettem le róla, de gonodlkodni kell még rajta. Érlelni kell. Prózában könyebb leírni. Elmesélem nektek ha nem haragszotok meg érte.
Történt egy este, hogy a fiam kijött a konyhába vacsorát készíteni magának. Imádja a melegszendókat, ezért készített magának vagy hármat belőle. Ezzel felszerelkezve bevonult a szobájába. A tányért a szendvicsekkel letette az ágyára, hogy a kezeivel a klaviatúrán tudjon pötyögni.
Egy idő után, valamiért ismét kijött a konyhába. A kutya természetesen ment az orra után. Az illatok becsalták a fiam szobájába. Egy szemvillantás alatt lenyúlta a maradék szendvicset a tányérból. Olyan gyonsan tötént, hogy már nem volt idő a vacsora mentésére, pedig addigra már visszaért a gyerek, és szemtanuja volt a "lopásnak".
Így a vacsora a kutya hasában kötött ki.
Mondhatom, volt nagy nevetés. Azóta, ha a fiam ételt visz a szobájába, mindig körbenéz, és behúzza az ajtót maga után.
Nos! Ennyi volt az én sztorim.
Üdv! Gitta |
| |
| |
|
|
|
2024. Június
H | K | S | C | P | S | V | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 |
|
| | |
|
Játék, és játék! | |
|
|